Így hat egy vesebetegre a D- és C-vitamin

Így hat egy vesebetegre a D- és C-vitamin

Vesebetegként rendkívül fontos odafigyelni a megfelelő táplálkozásra, továbbá az ezáltal bevitt vitaminokra, ásványi anyagokra. Felmerül azonban a kérdés, hogy a szigorú diéta mellett melyek azok a vitaminok, amelyeket dializált betegként is szedhetünk. Következő bejegyzésünkben Dr. Répási Péter belgyógyász szakorvos ismerteti röviden a D- és C-vitamin hatásait.

Nem mindegy a bevitt mennyiség

A D-vitamin egy zsírban oldódó vitamin, így megfelelő mennyiségű szedése nincs káros hatással a vesebetegekre, hiszen nem a folyadékkal választódik ki. Napi 1 000 nemzetközi egységnél nincs értelme többet beszedni, mivel a napi D-vitamin igény 600 NE. Jelentősen nagyobb mennyiségben szedve pedig hipervitaminózis alakulhat ki, amely kellemetlen mellékhatásokkal járhat.

A C-vitamin ezzel szemben vízben oldódó vitamin, amelyet, ha nem megfelelő mennyiségű folyadékkal fogyaszt az illető, vesekövek kialakulását idézheti elő. Ebből a vitaminból napi maximum 1 000 mg elegendő.

Inaktív és aktív vitaminok

A D-vitamin eloszlása, szervezetben való feldúsulási szintje egyértelműen függ az évszakoktól. A tél közepén és a kora tavaszi időszakban egyértelműen alacsonyabb a D-vitamin szint a szervezetben. Emiatt nem kell aggódni, ez teljesen természetes. A legtöbb ember ezekben az időszakokban vény nélkül kapható, inaktív D-vitamint szed, amelynek aktivációjában részben a vese, részben a máj, részben pedig a napsütés játszik szerepet.

A vesebetegek többsége számára aktív D-vitamint biztosítunk, melyet csak az ebben a betegségben szenvedő embereknek szükséges szedni, hiszen az ő veséjük nem képes aktiválni az inaktív D vitamint.

Fontos megjegyeznünk, hogy minden vesebeteg számára személyes diéta kiszabása és betartása szükséges – nincs egységes recept. Ám ebben a stádiumban is elengedhetetlen az egészséges táplálkozás. Vegye fel a kapcsolatot kezelőorvosával, hogy megtudja, egészségügyi állapota alapján melyik diéta a legmegfelelőbb az Ön számára.